Hogyan tanultam meg hatalmasakat bedoni? - Szalma József története

1985-ben egy év végi  edzésen elszakadt a bokaszalagom. Fiatal titánként esélyem lett volna arra, hogy a Mezey György-féle válogatott tagjaként részt vegyek a mexikói VB előtti  benidormi edzőtáborban (1986 január). Ehelyett térdig gipszben maradtam a tatabányai télben. Dombai Bandi bácsi felajánlotta, hogy tart nekem kondi edzéseket, hogy legalább szinten tudjam magam tartani, ne épüljek le teljesen fizikálisan. Minden nap értem jön, majd amikor végeztünk hazavisz. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültem a felajánlásnak, hiszen így edzhettem, és nem otthon feküdtem. 

Már több hete edzettünk, (hát elég unalmas volt labda nélkül) Egyszercsak  azt kérdezte: 

- Te Jóska, mekkora “taccsot” dobsz? 

- Kb. átlagosat - feleltem. 

- Nem akarsz az átlagosnál  jóval nagyobbat dobni?

- Dehogynem! - Vágtam rá fellelkesedve. 

- Akkor több izomcsoportot nagyon meg kell erősítenünk - magyarázta - főként a has, derék, mell és vállizmaidat. 

Ettől kezdve kiemelt figyelmet  kaptak az előzőleg felsorolt izomcsoportok. Minden edzésen több száz bedobást végeztem el különböző méretű, és súlyú medicinlabdával (mivel a dobóatléták termében edzettünk).Nagyon monoton volt, sokszor fájt is az edzés, de minden egyes gyakorlatot nagy odafigyeléssel és erővel végeztem. Pár héten belül már éreztem, hogy egyre erősebb vagyok, és egyre nagyobbakat tudok dobni. A medicinlabdás gyakorlatok után jött a hab a tortán. “Rendes” futball labdával dobhattam párat az edzés végén… sokat jelentett az érzés, hogy a nehéz medicinlabda után egy sokkal könnyebb labdával végeztem a gyakorlatot, ez az érzés sokat jelentett a sikerélményemnek,  motivációmnak, kitartásomnak.

Miután felépültem nagyon sokat profitált a csapat az újdonsült képességemből. Hiszen a támadó harmadból (mind a két oldalról) a túlsó “ötösig” simán bedobtam. Mind Tatabányán, Hollandiában, és a Magyar válogatottban is. Volt hogy gólt dobtam, de sajnos nem ért bele senki ezért hosszas tanácskozás után nem adták meg… Ezek a nagy dobások idővel a Szalma névhez kötődtek, amelyre rendkívül hálás és büszke vagyok. 

Mindaz amit Dombai Bandi bácsi tett értem, egy élet hálája kevés lenne. Nem csak megerősített és megtanított hatalmasakat bedobni, de egy olyan nehéz időszakban segített nyugalmával, figyelmességével és szeretetével, amiből nélküle nem tudom, hogy hogyan tudtam volna ismét felállni.